| Környezeti kockázatértékelés |
- |
A Kérelmező által használt GM egértörzsekben a genetikai módosítások csökkent életképességhez vezetnek, és nem jelentenek környezeti veszélyt. A GM egérvonalak és patkányok környezetbe való kijutásának kockázata az állatházi tartási és az alkalmazott kísérleti körülmények között elhanyagolható. A szállítás lezárt dobozban történik, a dobozok kinyitása csak a laborban zárt ajtók mellett engedélyezett. Amennyiben a GM egerek vagy patkányok az intézkedések ellenére kiszabadulnának, a személyzetnek mindent meg kell tennie a befogás érdekében. A GM állatok nem rendelkeznek emberre, állatra, illetve növényekre veszélyt, s bár szaporodhatnának a vad típusú egerekkel, a genetikai módosítások elterjedése nagyon valószínűtlen. Így a GM egerek, patkányok esetleges elszabadulása és sikertelen befogása sem jelentene veszélyt a környezetre.
A GM és a GM Hv1 KO egértörzsekben a genetikai módosítások csökkent életképességhez vezetnek, nem laboratóriumi körülmények között fennmaradásuk nem valószínű. A GM egérvonalak környezetbe való kijutásának kockázata az állatházi tartási és az alkalmazott kísérleti körülmények között minimális. A GM egerek által jelentett környezeti veszély kockázata elhanyagolható. Az alkalmazott sejtek, vektorok (plazmid, AAV, GMV-k), bevitt genetikai elemek is elhanyagolható mértékű környezeti veszélyt jelentenek csupán.
Az expressziós vektorok előállítására használt E. coli DH5alpha baktériumtörzs antibiotikumrezisztenciát tartalmaz. A baktériumok nem megfelelő kezelése az antibiotikumrezisztencia terjedését eredményezheti. A környezeti kockázat szintje: alacsony.
A laboratóriumban alkalmazott retro- és lentivírus alapú GMV-k kizárólag a transzdukció céljából előkészített eukarióta sejtekbe képesek bejuttatni genetikai anyagot, specifikus sejt-tropizmus mellett (például T-sejtek, tumorsejtek). Az AAV-k képesek emlős sejtekbe jutni, de egyikfajta vektor sem rendelkezik replikációs képességgel, így nem képes új víruspartikulumokat létrehozni, és nem tudja a genetikai anyagot továbbadni más sejteknek vagy szervezeteknek.
A következő tényezők miatt a GMV és más (nem célzott) szervezetek közötti genetikai transzfer valószínűsége elhanyagolható:
-Replikációs inkompetencia: a szükséges gag/pol/env gének nem kerülnek át a vektorral
-Hiányzó segédvírusok (például adenovírus, Herpes vírus, HIV), amelyek nélkül a vírus nem képes szaporodni
-Nincs természetes gazdaszervezet, amelyben a GMV tartósan fennmaradhatna vagy továbbadhatná genetikai tartalmát
-A transzdukált sejtek sem termelnek új vírust, így horizontális génátadás más sejtek vagy mikroorganizmusok felé nem történik meg
Ezért a GMV és más szervezet közötti horizontális génátadás csak elméleti szinten lehetséges, gyakorlatilag viszont a használt rendszerek mellett nagyon alacsony valószínűségű esemény, amely megfelelő biztonsági intézkedések mellett elhanyagolható valószínűségű.
A Pichia pastoris nem patogén gomba, nem ismert patogenitása állatra, növényre vagy egyéb élőlényre. A rekombináns skorpiótoxintermelés kizárólag zárt rendszerben történik. A termelt toxinok 30-40 amiosavból álló peptidek. A peptidek szobahőmérsékleten viszonylag gyorsan elbomlanak és oxidálódnak, emiatt ioncsatorna gátló képességüket (azaz biológiai aktivitásukat) elveszítik. Ezen felül a peptidek bőrön keresztül nem szívódnak fel, a gyomor-bél traktusban az emésztőenzimek a peptideket elbontják, csak parenterálisan adhatók be hatásosan a célszervezetbe (kísérleti állatba). A termelt ioncsatorna gátló toxinok környezetre kifejtett hatása elhanyagolható, nem jelent veszélyt.
A Kérelmező által használt GM Hv1 KO egértörzs fennmaradása nem laboratóriumi körülmények között nem valószínű. A GM egérvonal környezetbe való kijutásának kockázata az állatházi tartási és az alkalmazott kísérleti körülmények között minimális. A GM egerek által jelentett környezeti veszély kockázata elhanyagolható. Az alkalmazott sejtek, vektorok (plazmid, GMV-k), bevitt genetikai elemek is elhanyagolható mértékű környezeti veszélyt jelentenek csupán.
Az egerekben a genetikai módosítások nem növelik az állatok rátermettségét (sokkal inkább csökkentik), így egy esetleges elszabadulás esetén sem várható a genetikai módosulás elterjedése. KO egerek egy részének genomjában neomicin rezisztencia kazetta található. Vad típusú egerekkel való szaporodás során az átkerülhet az utódokba, de baktériumokba való átvitelének az esélye minimális, mert baktériumok transzformálására képes bakteriofág vírus nem fertőzi meg az emlőssejteket, és nem képes genomi szekvenciákat kivágni a DNS-ből. A Kérelmező által használt lentivírusvektorok nagyon érzékenyek környezeti hatásokra. Az alkalmazott vektor rendszerek mindegyike tartalmaz szelekciós markert, többnyire egy rezisztencia gént. Így a plazmid vektorok amplifikációjára használt baktériumtörzsek is hordozzák a vektor által kódolt antibiotikum rezisztencia géneket a transzformálást követően. Ezek környezetbe kerülésének elkerülésére fokozott figyelmet fordít a Kérelmező a baktériumokat tartalmazó hulladék gondos kezelésével. Továbbá a recipiens baktériumokba bevitt génállomány más szervezetbe természetes úton való átviteléből eredő esetleges kedvezőtlen hatásokat megfelelő munkavédelmi eszközök és ruházat alkalmazásával kerüli el.
A SZ95 sejtek csak laboratóriumi körülmények között életképesek. A zárt rendszerből való kijutása a GM egereknek nagyon valószínűtlen. Amennyiben ez mégis bekövetkezne, feltehetően képesek lennének szaporodni a vad típusú egerekkel, azonban genetikai módosítások nem biztosítanak szelekciós előnyt, azok elterjedni nem tudnának. Az sem várható, hogy a GM egerek az őket elfogyasztó állatokra veszélyt jelentenének.
A GM egerek amennyiben kijutnának a környezetbe, ott feltehetően képesek lennének szaporodni a vad típusú egerekkel. Azonban a genetikai módosítások várhatóan nem jelentenek számukra semmilyen szelekciós előnyt, hátrányt annál valószínűbben. Így a genetikai módosítások elterjedni nem tudnának a természetes populációkban. A plazmid vektorok amplifikációjára használt kompetens E. coli törzsek a vektor által kódolt antibiotikum-rezisztencia géneket hordoznak. Arra, hogy ezek ne kerülhessenek a környezetbe fokozott figyelmet fordít a Kérelmező. Az alkalmazott sejtvonalak túlélése, megtelepedése és más szervezetekkel történő terjedése a fennmaradásához szükséges speciális médium, hőmérséklet és egyéb tényezők hiányában gyakorlatilag nem lehetséges.
A génmódosított patkánytörzsnek csak fenntartását, szaporítását és keresztezését, vizsgálatát végzi a Kérelmező, genetikai módosítást maga nem végez. A Kérelmező által használt GM patkánytörzs fennmaradása nem laboratóriumi körülmények között nem valószínű. A GM állatok környezetbe való kijutásának kockázata az állatházi tartási és az alkalmazott kísérleti körülmények között minimális. Amennyiben mégis kijutnának, feltehetően tudnának szaporodni a vadon élő patkányokkal, de mivel a genetikai módosításról nem feltételezett, hogy szelekciós előnyt biztosítana, így a genetikai módosítás elterjedése nem valószínűsíthető.
A tevékenység során a laboratóriumban alkalmazott E. coli törzsek molekuláris biológiai munkára lettek optimalizálva, ezáltal a környezetben való túlélésük rendkívül korlátozott. Annak esélye, hogy más, rokon mikroorganizmusokkal képesek kapcsolatot létesíteni, vagy kiszorítani azokat gyakorlatilag elhanyagolható. Semmilyen élőlényre nézve nem patogén szerotípusok, így állatokra, növényekre, gombákra, egyéb élőlényekre való káros hatásuk kifejtésének esélye gyakorlatilag elhanyagolható. A tevékenység során alkalmazott plazmidok rendelkeznek antibiotikum rezisztencia génekkel. E plazmidok a szelektálás során fontosak, a GM E. coli törzsben való fennmaradásuk azonban csak laboratóriumi körülmények között, antibiotikumot tartalmazó táptalajon való tenyésztés során biztosított. Antibiotikum hiányában az E. coli esetében a plazmid elvesztése gyorsan bekövetkezik. Ezáltal annak esélye, hogy nem laboratóriumi körülmények között, a genetikailag módosított E. coli baktérium egy másik, rokon baktériumnak átadja a plazmidot, az azt kódoló antibiotikum rezisztencia génekkel együtt, gyakorlatilag elhanyagolható.
A humán és állati sejttenyészetek csak laboratóriumi körülmények között képesek fennmaradni. Állatokra, növényekre, gombákra, bármilyen egyéb szervezetre való káros hatásuk kifejtésének esélye gyakorlatilag nulla.
A kutatásban használt genetikailag módosított állatokat zárt laboratóriumi környezetben tartják, és korlátozott képességgel rendelkeznek arra, hogy túléljenek vagy elterjedjenek a természetes környezetben. Szigorú zártan tartási intézkedések akadályozzák meg a potenciális szökést vagy elterjedést. Ha a genetikailag módosított organizmusok véletlenül kiszabadulnának a környezetbe, a helyi állatpopulációk károsításának valószínűsége rendkívül alacsony. A módosítások specifikusak a kutatási célokhoz, és nem biztosítanak versenyelőnyöket a természetes ökoszisztémákban. Ennek megfelelően a genetikai módosítások által biztosított GMO jellemzők valószínűleg hátrányosak lesznek a természetes környezetben.
A transzfektált sejtek nem életképesek nem laboratóriumi környezetben kívül. Nincs lehetőségük a környezeti megtelepedésre vagy terjedésre.
A genetikailag módosított vírusok (GMV) és genetikailag módosított vírusvektorok (GMVV) és más organizmusok közötti horizontális génátvitel kockázata nagyon alacsony.
A munka során alkalmazott plazmidok rendelkeznek antibiotikum rezisztencia génekkel, amelyek a plazmidot felvett E. coli törzsek szelektálása során fontos. Ezen plazmidok E. coli törzsben való fennmaradása azonban csak laboratóriumi körülmények között, antibiotikumot tartalmazó táptalajon való tenyésztés során biztosítható. Antibiotikum hiányában az E. coli baktérium esetében a plazmid elvesztése gyorsan bekövetkezik. Ezáltal annak esélye, hogy nem laboratóriumi körülmények között, a genetikailag módosított E. coli baktérium egy másik, rokon baktériumnak átadja a plazmidot, az azt kódoló antibiotikum rezisztencia génekkel együtt, gyakorlatilag elhanyagolható. A létrehozott hibridómák csak megfelelő tápfolyadékban és speciális inkubátorban tartva életképesek, más szervezetekkel nem terjednek, állatokra, növényekre, egyéb szervezetekre nem károsak.
A Kérelmező által használt, 1-es kockázati csoportba tartozó, emberre, állatra nézve nem patogén E. coli laboratóriumi törzsek, valamint a primer és immortalizált humán sejtkultúrák emberre, állatra és egyéb élőlényekre, valamint a környezetre nézve nem ártalmasak. Az alkalmazott E. coli törzsek nem rendelkeznek fokozott környezeti tűrőképességgel, nincs fokozott toleranciájuk UV-val, hőmérséklettel vagy kiszáradással szemben. Egyes baktériumok (például a fehérjeexpresszióhoz használt Origami és Rosetta-gami törzsek) speciális tulajdonságaikat csak laboratóriumi körülmények közt, szelekciós anyagok használatával tartják meg. Az alkalmazott expressziós vektorok nem kódolnak olyan genetikai információt, amely szelekciós előnyt biztosítana a recipiens baktériumok és sejtkultúrák számára, vagy amely állatokra, növényekre nézve ártalmas lehet. A retrovírusok túlélése a környezetben nem igazán jó, és ezt valószínűleg a rekombináns gének jelenléte sem változtatja meg. A retrovírus vektor rágcsáló eredetű vírus, így a vírus vektor meg tudná fertőzni a rágcsálókat is, viszont - mivel defektív vírus - állatról állatra vagy emberre már nem tudna terjedni. A vírus vektorba virális onkogének is beépíthetők. Amennyiben a retrovírus vektor megfertőzné az állatot, akkor elvileg nem kizárható a megfertőzött állatban a daganatképződés.
Nem várható, hogy a GMO tevékenység során esetlegesen keletkező polyomavírus virionok környezeti tűrőképessége eltérne a polyomavírusok normál környezeti tűrőképességétől. A potenciálisan humánpatogén polyomavírusokról nincs információ, hogy más élő szervezetet képesek-e megfertőzni, patogén szerepük még emberben is kérdéses. A polyomavírusok erősen gazdafaj-specifikusak, ez alapján sem várható, hogy más élő szervezetre veszélyesek lennének. A polyomavírusok mindegyike tumor antigént kódol. A polyomavírusok esetében nem áll rendelkezésre olyan információ, hogy veszélyt jelentene valamilyen szervezetre.
A környezeti kockázat szintje: alacsony.
A genetikailag módosított állatok túl tudnak élni a természetben, azonban sokkal alacsonyabb a fitneszük a vadon élő egerekhez képest. Nincs rejtőszínük, nincs tapasztalatuk a természetben való túlélésre, illetve a genetikai módosításuk is csökkenti a fitneszüket. Kiszorítani nem képesek a természetes populációt. Kiszabadulva káros hatásuk nincsen az állatokra vagy a növényekre. A transzformált DH5alfa E. coli baktériumok a környezetben életképesek, de nem rendelkeznek előnnyel a normális bélbióta részét is képező E. coli baktériumokhoz képest. Más esetben a transzgének egyenesen csökkentik a baktérium törzsek fitneszét, így alacsony a környezetben történő megtelepedés lehetősége, a kiszorítás gyakorlatilag kizárható. Az emlős sejtek fitnesze a környezetben nulla. A bakteriális plazmidok esetében lehetséges horizontális transzfer, ha kiszabadulnak a laboratóriumból. A 2. biztonsági elszigetelési szint alkalmazásával ennek az esélye elhanyagolható. Kockázat bizonyos baktériumok (plazmidok) antibiotikum-rezisztencia génje, amely nem megfelelő kezelés esetén más baktériumokba is eljuthat. De az antibiotikumrezisztencia-gén megőrződéséhez az adott antibiotikumnak való kitettség szükséges, továbbá, a 2. biztonsági elszigeteléshez tartozó intézkedések az ebből eredő kockázatokat is minimálisra csökkentik.
A genetikailag módosított szervezetek az elvégzett módosítások következtében nem rendelkeznek előnyösebb tulajdonságokkal, az ekvivalens vadtípusú élőlényekkel szemben. Várakozás szerint a genetikailag módosított állatok nem fejtenek ki káros hatásokat sem növényekre, sem állatokra. Az állatok a transzgéneket csak fajtársaiknak tudják átjuttatni. Az állatok állatházból történő kijutásának az esélye azonban gyakorlatilag nulla. Így az átvitel valószínűsége is nulla. Az állatok genetikai módosításának nincs káros hatása a környezetre. A genetikailag módosított sejtvonalak csak laboratóriumi körülmények között életképesek.
A Fusarium fajok növénypatogének, az Aspergillus flavus is lehet káros növényekre. A Beauveria bassiana rovarpatogén. A genetikai módosításoknál használt markergének egy része antibiotikum rezisztenciát okozó gén. A tervezett genetikai módosítások potenciálisan befolyásolhatják a befogadó szervezet stressz toleranciáját, spórázó képességét és virulenciáját, illetve antimikrobiális hatását. A velük való munka a rájuk vonatkozó biztonsági szabályoknak megfelelően, 2. biztonsági elszigetelési szinten kell, hogy történjen |
